Röviden: a házastársi közös vagyonba tartozik minden vagyontárgy, amelyet a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek — a közös vagyontárgyak terheivel és a vállalt kötelezettségekből eredő tartozásokkal együtt (Ptk. 4:37. § (1)–(2)). A közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg (Ptk. 4:37. § (3)), és a vagyonközösség alatt meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy közösek (Ptk. 4:40. § (1)).
Utolsó szakmai felülvizsgálat: 2026.08.02. | A leírt jogállapot 2026.08.02-én hatályos. | Szerző: dr. Vidákovics Béla Zsolt ügyvéd (KASZ: 36071361), Budapesti Ügyvédi Kamara
Házastársak válása esetén gyakran felmerülő kérdés, hogy milyen vagyoni elemek tartoznak a házastársi közös vagyon, illetve a házastársi különvagyon körébe. Mielőtt vagyonjogi kérdésben egyezséget kötne a házastársával, kérje ki szakértő ügyvéd tanácsát. Kérjen konzultációs időpontot a Vidákovics & Partners válóperre szakosodott ügyvédi csapatától. Mérjék fel együtt a lehetőségeit!
A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik (Ptk. 4:34. § (1)); erről a házassági szerződés oldalon írtunk részletesen.
Fontos azonban, ha a felek nem kötnek szerződést, vagy ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn (Ptk. 4:34. § (2)).
A házastársi vagyonközösség az életközösség kezdetével jön létre (Ptk. 4:35. § (1)). Ha nem jön létre életközösség, úgy nem jön létre házastársi vagyonközösség sem. Az életközösség leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a felek között érzelmi és gazdasági kapcsolat áll fenn.
Ha a felek a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt, úgy a házastársi vagyonközösség kezdete az élettársi életközösség kezdetére visszanyúlik. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell. Tehát ha valamelyik fél arra hivatkozik, hogy a házasságkötést követően az életközösség a felek között nem jött létre, úgy azt a vélelemmel szemben neki kell bizonyítania.
Az életközösség átmeneti megszakadása a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között vagyonmegosztásra került sor (Ptk. 4:35. § (2)).
Házassági vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek (Ptk. 4:37. § (1)). Ha például valamelyik házastárs dolgozik amiért fizetést kap, azt úgy kell tekinteni, mintha ketten közösen kapták volna. Ez akkor is igaz, ha a másik fél egyáltalán nem végez munkát még a háztartásban sem. Nincs én kerestem - te kerested, én pénzem - te pénzed. Minden az életközösség alatt megkeresett pénzt közösen kerestünk.
A törvény a vagyontárgy fogalmát tágan határozza meg: ide tartozik a dolog, a jog, a követelés, valamint a jogi személyben fennálló vagyoni részesedés is (Ptk. 8:1. § (1) 5. pont). A közös vagyon tehát nem csak ingatlanokat és ingóságokat foglal magában.
A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak (Ptk. 4:40. § (1)). Tehát a vélelem szerint házastársi közös vagyon minden, ami bármelyik fél tulajdonában van a vagyonközösség fennállása alatt. Ezt a vélelmet természetesen meg lehet dönteni, ha valamelyik fél bizonyítani tudja, hogy adott vagyontárgy a különvagyonát képezi. Már csak a bizonyítás érdekében is érdemes házastársi vagyonjogi szerződést kötni.
A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a házastársi közös vagyon terhére történt (Ptk. 4:40. § (2)).
Hogy ez érthetőbb legyen nézzük a következő példát: A házastársaknak van egy közösen vásárolt háza, amit kölcsöntartozás terhel. Ha a kölcsön részleteit bármelyik fél törleszti, azt úgy kell tekinteni, mintha közös vagyonból történt volna. Ez abban az esetben is igaz, ha valamelyik fél a különvagyonából teljesített. Ha a különvagyonból teljesítő fél, bizonyítani tudja, hogy a különvagyonából fizetett, úgy a házastársától a rá eső rész megtérítését követelheti.
Mi van akkor, ha az ingatlan az egyik fél különvagyonát képezi, és annak törlesztéseit maga fizeti? Ezt az esetet is úgy kell tekinteni, hogy a fizetés a házassági közös vagyon terhére történt. Itt is van helye természetesen a vélelem megdöntésének.
A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg (Ptk. 4:37. § (3)). Ez akkor is így van, ha a házastársak vagyoni hozzájárulása eltérő mértékű volt.
A törvény nem sorolja fel tételesen a vagyonelemeket, és nem is tartalmaz külön szabályt az elmúlt évek új vagyontípusaira. Ez nem jelenti azt, hogy kimaradnának a közös vagyonból: a besorolásukra az általános szabály irányadó, vagyis ami a vagyonközösség fennállása alatt keletkezett, az közös vagyon (Ptk. 4:37. § (1)), és rájuk is áll a közös vagyonhoz tartozás vélelme (Ptk. 4:40. § (1)).
A kriptoeszköz a Ptk. fogalmi rendszerében nem dolog, hanem — jellegétől függően — vagyoni értékű jog vagy követelés, ezért a 8:1. § (1) 5. pontja szerinti vagyontárgynak minősül. Ha a szerzés az életközösség alatt történt, a kriptoeszköz és annak hozama a közös vagyon része.
A gyakorlati nehézség nem a besorolás, hanem a felderítés. A kriptotárcák nem szerepelnek közhiteles nyilvántartásban, a tulajdonos személye nem kereshető vissza úgy, mint egy ingatlané vagy egy gépjárműé. Ha felmerül, hogy a házastárs kriptoeszközzel rendelkezik, a bizonyítás jellemzően a bankszámlaforgalomból indul: a tőzsdei váltóra utalt összegek, a rendszeres átutalások vagy a kártyás vásárlások adják a nyomot.
Az értékelés is külön kérdés. A vagyonmegosztás során a vagyonközösség megszűnésekori állapot és érték az irányadó, a közös vagyon megosztásáig bekövetkezett értékváltozás figyelembevételével (Ptk. 4:60. § (1)). Egy erősen ingadozó árfolyamú eszköznél ez a szabály önmagában is vitát szülhet — a szakértői értékelés időpontja perben eldöntendő kérdés.
A munkáltatótól kapott részvény- vagy részesedésjuttatás jellemzően nem azonnal illeti meg a munkavállalót: több éves megszolgálási idő (vesting) után válik hozzáférhetővé. Ez veti fel a kérdést, hogy a juttatás melyik vagyonhoz tartozik.
Külön szabály erre sincs, ezért az általános elv szerint kell eljárni: a juttatás annyiban közös vagyon, amennyiben az azt megalapozó munkavégzés a vagyonközösség fennállása alatt történt. Ha a megszolgálási idő átnyúlik az életközösség megszűnésén, az arányosítás a per tárgya lehet.
A gyakorlatban ezek a juttatások gyakran kimaradnak a vagyonmérlegből — részben mert a másik házastárs nem tud róluk, részben mert a munkaszerződés és a juttatási program feltételei nem nyilvánosak. Vagyonjogi perben ezért érdemes külön indítványozni a munkáltatói iratok beszerzését.
A közös vagyonból alapított vagy megszerzett üzletrész, részvény és egyéb társasági részesedés szintén a közös vagyon része. A megosztásuk viszont annyira összetett — cégformánként eltérő szabályokkal és kiterjedt bírói gyakorlattal —, hogy ezt önálló cikkben tárgyaljuk.
A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat (Ptk. 4:37. § (2)).
Nem csak az előnyök, hanem a kötelezettségek is megoszlanak a felek között. A házastársi vagyonközösség részét képezi nem csak a felek jövedelme, hanem az adóssága is.
Ha az egyik házastárs például kölcsönt vett fel, úgy az ebből eredő tartozások a feleket a jogosulttal szemben egyenlően terhelik. Ez csak abban az esetben igaz, ha a kölcsönt az életközösség, házastársi vagyonközösség fennállása alatt vette fel. Ha a kölcsönt az életközösség megkezdése előtt vette fel, úgy az a kölcsönt felvevő fél különvagyona, külön adóssága (Ptk. 4:39. § (1)).
Nem képezik a házassági vagyonközösség részét azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek (Ptk. 4:37. § (4)). A házastársi különvagyonról bővebben is írtunk a honlapunkon.
A házastárs különvagyonához tartozik (Ptk. 4:38. § (1)):
Személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgyak: azok az ingóságok, amelyek rendeltetésüknél fogva a mindennapi életvitel során kizárólag egyik vagy másik házastárs személyes használatára szolgálnak.
Azt, hogy a vagyontárgy személyes használatra szolgál-e, az általános felfogás szerint kell megítélni. Nem tekinthetők személyes használati tárgynak a házastárs foglalkozásának gyakorlásához szükséges nagy értékű dolgok (pl. értékes hangszer, orvosi műszerek, üzlet berendezése) és nem tartoznak ebbe a körbe a hobbiból, kedvtelésből gyűjtött nagy értékű tárgyak (bélyeggyűjtemény, könyvritkaságok, a vadásztrófeái).
A szokásos mértéket nem a közfelfogás, hanem az érintett felek jövedelmi-vagyoni viszonyai, életvitele alapján kell megítélni. Nem tartoznak a különvagyonba azok a vagyontárgyak, amelyek használata személyhez tapad ugyan, de értékük a felek vagyoni helyzetének, vagyonuk összértékéhez képest kiemelkedően magas. Ilyen lehet a nercbunda, férfiaranyóra, nagy értékű ékszerek. Nem különvagyon az a vagyontárgy sem, amely személyes használatra szolgál ugyan, de a házastársak közös célból, pl. pénzbefektetés érdekében vásárolták. Fontos szempont az is, hogy az egyik, illetve a másik házastárs által személyesen használt ingóságok értéke között ne legyen aránytalanul nagy különbség. [HVG-ORAC Polgári jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára.]
A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, fenntartási költségek és a terhek levonása után fennmarad, a házastársi vagyonközösség részét képezi (Ptk. 4:38. § (2)).
Példával: a feleségnek van egy különvagyonát képező ingatlana, amit bérbeadás útján hasznosít. Minden hónapban átveszi a bérleti díjat. A bérleti díjból megfizeti a költségeket. Ilyenek az adók, a kisebb javítási, karbantartási költségek stb. A költségek kifizetését követően megmaradó bérleti díj a házastársi közös vagyon részét képezi.
Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik (Ptk. 4:38. § (3)).
Tehát ingatlan, vagy az ingatlan helyébe lépő érték soha nem lesz a házastársi vagyonközösség része. Szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy például egy átlagos (nem antik) étkezőasztal, turmixgép. Ha az étkezőasztalt, turmixgépet a felek a mindennapi közös életvitel körében használják, úgy azok 5 évi házassági életközösség után közös vagyonná válnak. Ebbe az időszakba nem számít bele a házasságkötést megelőző életközösség időtartama.
A házastárs különvagyonát terheli az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul (Ptk. 4:39. § (1)). Ilyen az életközösség megkezdése előtt felvett kölcsön. A törvényen alapuló tartási kötelezettség akkor sem minősül külön tartozásnak, ha az életközösség megkezdését megelőzően keletkezett. Nem lehet a házastárssal szemben követelésként érvényesíteni az általa eltartott személy (például gyermeke) tartására megfizetett összeg felét.
A különvagyonhoz tartozik a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön adósságnak minősülő tartozás kamata (Ptk. 4:39. § (2)).
A különvagyonhoz tartozik az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan tartozás (Ptk. 4:39. § (3)),
A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelősségét harmadik személlyel szemben (Ptk. 4:39. § (4)). Tehát a házastárs harmadik személlyel szemben felelősséggel tartozik, de házastársával szemben követeléssel, elszámolási igénnyel élhet.
A házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően bármelyik házastárs használhatja. Ezt a jogot egyik házastárs sem gyakorolhatja a másik házastárs jogai és jogi érdekei sérelmére (Ptk. 4:42. § (1)).
A házastársi közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Bármelyik házastárs igényelheti, hogy a másik házastárs járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy megóvásához vagy fenntartásához szükségesek. Az állag megóvására vonatkozó halaszthatatlan intézkedéseket a házastárs a másik házastárs hozzájárulása nélkül is megteheti, de köteles erről házastársát késedelem nélkül értesíteni (Ptk. 4:42. § (2)).
Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a közös tulajdon szabályait kell alkalmazni (Ptk. 4:42. § (3)).
A házastársi közös vagyon részét képező, de az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, feltéve hogy a másik házastárs a jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik házastárs tud vagy tudnia kell a foglalkozás gyakorlásáról vagy a vállalkozói tevékenység folytatásáról, és azt nem kifogásolja (Ptk. 4:43. § (1)).
Ha a házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja vagy részvényese, tagsági vagy részvényesi jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították; az egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság működésének eredményességéről házastársát rendszeresen tájékoztatnia kell (Ptk. 4:43. § (2)).
A házastársnak az előző két bekezdésben meghatározott használat és kezelés, valamint a tagsági vagy részvényesi jogok gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelően figyelembe kell vennie. A kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a házastárs - a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint - felel (Ptk. 4:43. § (3)).
A házastársi vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket, a közös háztartás költségeit, a házastársak és a közös gyermek megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges kiadásokat elsősorban a közös vagyonból kell fedezni (Ptk. 4:44. § (1)).
Ha a közös vagyon a megjelölt költségeket és kiadásokat nem fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonukból, azok arányában kötelesek hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a költségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania (Ptk. 4:44. § (2)).
A házastársi vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek (Ptk. 4:45. § (1)).
Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve. Ez történhet szóban, írásban, ráutaló magatartással (Ptk. 4:45. § (2)).
A házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá (Ptk. 4:46. § (1)).
Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötötte, a másik házastárs kizárólag akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen, annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott (Ptk. 4:46. § (2)).
A vagyonközösség megszűnik, ha (Ptk. 4:53. §):
Leggyakrabban a házastársi vagyonközösség a felek életközösségének megszűnése miatt szűnik meg. Ettől kezdve kizárólag házastársi közös vagyonról beszélhetünk, házastársi vagyonközösségről már nem. A megszűnés eseteit — köztük a bíróság általi megszüntetést — a házastársi vagyonközösség megszüntetése oldalon tárgyaljuk részletesen.
A házastársi vagyonközösség megszűnésétől kezdve a felek jövedelmei a továbbiakban már nem keletkeztetnek házastársi közös vagyont. A felek önálló jövedelmei a feleket önállóan illetik meg. Ettől az időponttól kezdve például a közösen lakott ingatlan költségeinek a fizetése a feleket közösen terheli. Ha csak az egyik házastárs fizeti, akkor a megfizetett összeg másik házastársra eső részét – általában a felét – követelheti.
A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársi közös vagyonnal való rendelkezés tekintetében a – korábban ismertetett - közös vagyonnal a vagyonközösség alatt történő rendelkezésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is (Ptk. 4:47. §):
A felsorolásban foglalt rendelkezés nem érinti a házastársi közös vagyon megosztásakor fennálló megtérítési kötelezettséget.
A házastárs a házastársi vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a házastársi közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal, és nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére. A másik házastárs hozzájárulását ezekben az esetekben nem lehet vélelmezni (Ptk. 4:48. §).
Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak.
A házastársi közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött szerződésből eredő tartozásért a különvagyonával és a közös vagyon ráeső részével felel (Ptk. 4:49. § (1)).
A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége a házastársa által a hozzájárulásával kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn (Ptk. 4:49. § (2)).
Ha a házastárs a másik házastársnak a házastársi közös vagyonra kötött szerződéséhez nem járult hozzá, és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. A hozzájárulása nélkül kötött szerződés vele szemben hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell (Ptk. 4:50. §).
Aki házastársának szerződése vagy más kötelemkeletkeztető magatartása folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért egyébként nem felel (Ptk. 4:51. §).
Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni, azzal, hogy a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg (Ptk. 4:52. §).
Ha a házasfelek egyike a másik fél tudta és beleegyezése nélkül rendelkezett a közös vagyont képező készpénz jelentős részéről, ami nem térült meg, a közös vagyon megosztása során ezt az összeget a jogellenesen rendelkező házastárs oldalán kell a vagyonmérlegbe beállítani és elszámolni [Pfv.II.22.012/2015.].
Igen. A közös vagyonba tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek (Ptk. 4:37. § (1)). A szerző fél személye közömbös, és az is, hogy melyikük jövedelméből történt a vásárlás.
Ha a kötelezettséget a vagyonközösség fennállása alatt vállalta, akkor igen: a közös vagyonba tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és a bármelyik házastárs által vállalt kötelezettségből eredő tartozások (Ptk. 4:37. § (2)). Az életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapuló tartozás viszont különvagyoni (Ptk. 4:39. § (1)).
Annak, aki a különvagyoni jelleget állítja. A vagyonközösség alatt meglévő vagyontárgyakról ugyanis azt kell vélelmezni, hogy közösek (Ptk. 4:40. § (1)), és ez a vélelem csak bizonyítással dönthető meg.
Ha az üzletrészt a vagyonközösség fennállása alatt, közös vagyonból szerezte, akkor az a közös vagyon része. A tagsági jogokat viszont a tag házastárs önállóan gyakorolja, akkor is, ha a vagyoni hozzájárulás közös vagyonból származott (Ptk. 4:43. § (2)). A megosztás módja cégformánként eltérő, összetett kérdés.
Ha a szerzés a vagyonközösség fennállása alatt történt, igen — a kriptoeszköz a Ptk. szerinti vagyontárgynak minősül (Ptk. 8:1. § (1) 5. pont), és rá is áll a közös vagyonhoz tartozás vélelme (Ptk. 4:40. § (1)). A nehézséget nem a besorolás, hanem a felderítés és az értékelés jelenti.
Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles a másik házastárs ebből eredő kárát megtéríteni (Ptk. 4:52. §). A bírói gyakorlat szerint pedig, ha az egyik fél a másik tudta nélkül rendelkezett a közös készpénz jelentős részéről és az nem térült meg, ezt az összeget a vagyonmegosztás során az ő oldalán kell a vagyonmérlegbe beállítani [Pfv.II.22.012/2015.].
A mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lépő különvagyoni vagyontárgy ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik (Ptk. 4:38. § (3)). Ingatlanra ez a szabály nem vonatkozik.
Ha biztonságban szeretné érezni magát és a jövőjét, válassza a Vidákovics & Partners felkészült válóperes ügyvédekből álló csapatát, és győződjön meg személyesen arról, mit érhet egyetlen ügyvéd, az ügyvédek jól szervezett csapatával szemben.
