Röviden: a házastársi vagyonközösség a törvényes vagyonjogi rendszer Magyarországon. Házassági vagyonjogi szerződés hiányában a házastársak között az életközösség teljes időtartama alatt automatikusan fennáll (Ptk. 4:34. §). Lényege, hogy amit a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt szereznek — akár együtt, akár külön —, az osztatlanul és egyenlő arányban közös vagyonuk lesz, a közös vagyontárgyak terheivel és a vállalt tartozásokkal együtt (Ptk. 4:37. §).
Utolsó szakmai felülvizsgálat: 2026.08.02. | A leírt jogállapot 2026.08.02-én hatályos. | Szerző: dr. Vidákovics Béla Zsolt ügyvéd (KASZ: 36071361), Budapesti Ügyvédi Kamara
2014. március 15. — a Csjt. hatályát vesztette; a házassági vagyonjogot a Polgári Törvénykönyv Negyedik Könyve szabályozza.
Új intézmény: a házastársak a törvényes vagyonközösség helyett közszerzeményi vagy vagyonelkülönítési rendszert is választhatnak (Ptk. 4:69. §, 4:72. §).
Új intézmény: a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartása — enélkül a szerződés harmadik személlyel szemben főszabály szerint hatálytalan (Ptk. 4:65. § (2) bek.).
Megváltozott a rendelkezési szabály: a Csjt. szerinti „közös egyetértés” helyébe a hozzájárulás vélelme és a jóhiszemű harmadik személy védelme lépett (Ptk. 4:45–4:46. §).
A vagyonközösség két feltétel együttes fennállásához kötött: a házassági kötelékhez és az életközösséghez. Ha a felek házassági vagyonjogi szerződésben másként nem rendelkeznek, a vagyonközösség a törvény erejénél fogva áll fenn (Ptk. 4:34. § (2) bek.).
Fontos gyakorlati szabály, hogy a törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével pedig az életközösség létrejöttét vélelmezni kell (Ptk. 4:35. § (1) bek.). A vagyonközösség kezdete tehát megelőzheti az esküvő napját.
Az életközösség átmeneti megszakadása a vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti — kivéve, ha a felek között időközben vagyonmegosztásra került sor (Ptk. 4:35. § (2) bek.). Egy különköltözés és kibékülés tehát önmagában nem szakítja meg a vagyonközösséget.
Ha vitás a felek között, akkor az életközösség kezdetét és végét, így a vagyonközösség időtartamát mérlegeléssel határozza meg a bíróság. A mérlegelésnél a házastársi életközösség tartalmi elemeit (szexuális kapcsolat, gazdasági együttműködés, közös lakás, közös háztartás vezetés, az együvé tartozás különféle megnyilvánulásai, közös gyermekek nevelése, hozzátartozók, vagy valamelyik fél gyermekének ellátása stb.) gondosan egymással összefüggésében vizsgálja.
Egyetlen elem hiánya önmagában nem zárja ki az életközösség fennállását: a bíróság az elemeket összességükben értékeli.
A közös vagyonba tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. A közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg (Ptk. 4:37. § (1) és (3) bek.). Az, hogy melyik házastárs a szerző fél, a közös vagyonhoz tartozás szempontjából közömbös.
A közös vagyonba tartoznak a közös vagyontárgyak terhei is, és a házastársak közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat (Ptk. 4:37. § (2) bek.). A vagyonközösség tehát nemcsak az értékeket, hanem az adósságokat is megosztja — ez a gyakorlatban a leggyakoribb ügyfélkérdés.
Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Ezt a Ptk. 4:38. § (2) bekezdése mondja ki. Ha tehát az egyik házastárs különvagyoni lakását bérbe adják, a bérleti díj a költségek levonása után közös vagyon lesz.
Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj. A szellemi tulajdon vagyoni joga viszont különvagyon marad — csak az életközösség alatt esedékes díj közös (Ptk. 4:38. § (1) bek. c) pont).
Külön szabály vonatkozik a berendezési tárgyakra: az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik (Ptk. 4:38. § (3) bek.). Ingatlanra ez a szabály nem vonatkozik.
A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak (Ptk. 4:40. § (1) bek.). Ez a bizonyítási terhet arra a félre telepíti, aki azt állítja, hogy egy vagyontárgy a különvagyona.
Hasonló vélelem érvényesül a teljesítésre is: a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt (Ptk. 4:40. § (2) bek.). Ha tehát az egyik fél különvagyoni lakásának hitelét az életközösség alatt törlesztik, a törlesztés a közös vagyon terhére történtnek minősül — a másik félnek ebből megtérítési igénye keletkezik.
A tulajdonszerzés leggyakrabban átruházással történik. Annak, hogy csak az egyik házastárs a szerző fél, a házastársi közös vagyon szempontjából nincs jelentősége, a megszerzett dolog a házastársak közös tulajdonába kerül. Az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel szemben is érvényesül a házastársi közös vagyonhoz tartozás vélelme, a nyilvántartásba be nem jegyzett házastárs ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak számít.
A Ptk. 4:38. § (1) bekezdése hat pontban sorolja fel a különvagyont. Ezek a vagyontárgyak akkor sem válnak közössé, ha az életközösség évtizedekig tart:
a) a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy;
b) a vagyonközösség fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy és a részére nyújtott ingyenes juttatás;
c) a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat;
d) a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
e) a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy;
f) a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték.
A különvagyont terheli a törvényen alapuló tartás kivételével az a tartozás, amely az életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul, valamint a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön adósság kamata (Ptk. 4:39. §).
A házastársi különvagyonról bővebben is írtunk a honlapunkon.
A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek (Ptk. 4:45. § (1) bek.). A hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve — nem kell írásba foglalni.
A törvény ehhez vélelmet is fűz: a közös vagyonra kötött visszterhes szerződést a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs nem járult hozzá (Ptk. 4:46. § (1) bek.). A jóhiszemű vevő tehát védelmet élvez.
Két esetben a hozzájárulást nem lehet vélelmezni, tehát a másik házastárs kifejezett hozzájárulása nélkül a rendelkezés nem érvényes. Egyrészt a házastársak közös tulajdonában lévő, a közös lakást magában foglaló ingatlannal nem lehet rendelkezni; másrészt közös vagyontárgyat nem lehet vagyoni hozzájárulásként egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátani (Ptk. 4:48. §). Ez a szabály a vagyonközösség megszűnése után, a vagyon megosztásig is érvényes.
A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat – a házassági életközösség tartamára – szerződéssel rendezhetik. A szerződésben a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba.
A szerződésben a felek maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a vagyonközösség helyett alkalmazni kell, sőt vagyonuk különböző részeire különböző rendszereket is kiköthetnek (Ptk. 4:63. §). A szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetik meg (Ptk. 4:64. § (1) bek.).
A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. (Ptk. 4:65. § (1) bek.) Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.
A szerződés harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha bevezették a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződésről tudott vagy tudnia kellett (Ptk. 4:65. § (2) bek.). Nyilvántartásba vétel nélkül a szerződés a felek között érvényes marad, de egy hitelezővel szemben jellemzően nem hivatkozhatnak rá.
Törvényes vagyonközösség — szerződés hiányában ez érvényesül. A szerzett vagyon osztatlanul, egyenlő arányban közös.
Közszerzeményi rendszer — az életközösség alatt a házastársak úgy élnek, mintha vagyonelkülönítés lenne, de az életközösség megszűnésekor a tiszta vagyoni szaporulat megosztását követelhetik. A másik házastárs foglalkozásához, egyéni vállalkozásához szükséges vagyontárgyakra és társasági részesedésére azonban nem tarthat igényt (Ptk. 4:69. §, 4:71. §).
Vagyonelkülönítés — a felek vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek. A közös háztartás és a gyermek költségeihez azonban így is hozzá kell járulniuk (Ptk. 4:72–4:73. §).
Az életközösség alatt egymással kötött adásvételi, csere-, ajándékozási és kölcsönszerződés, valamint a tartozáselismerés szintén csak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban érvényes — kivéve az ingók szokásos mértékű ajándékozását, ha az átadás megtörtént (Ptk. 4:41. §).
A Ptk. 4:53. §-a három esetet nevesít: ha a házastársak vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják; ha a bíróság az életközösség fennállása alatt megszünteti; vagy ha a házassági életközösség megszűnik.
A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti. Erre indokolt esetben kerülhet sor (Ptk. 4:54. § (1) bek.) — jellemzően akkor, ha az egyik házastárs gazdálkodása a másik vagyoni érdekeit veszélyezteti.
Ha a bíróság a vagyonközösséget megszünteti, a házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai az irányadók (Ptk. 4:55. §). Ha az ok később megszűnik, a bíróság a felek közös kérelmére a vagyonközösséget helyre is állíthatja (Ptk. 4:56. §).
A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását (Ptk. 4:57. § (1) bek.). Ha a házasság a házastárs halálával szűnt meg, ez a jog az örököst is megilleti.
A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetében a bíróság állapítja meg.
Ha a felek a közös vagyont szerződéssel osztják meg, a megállapodás csak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban érvényes — kivéve az ingók megosztását, ha azt már végrehajtották (Ptk. 4:57. § (2) bek.).
Az életközösség kezdetétől. A törvényes vagyonjogi rendszer akkor is az életközösség kezdetétől hatályosul, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt (Ptk. 4:35. § (1) bek.). A vagyonközösség kezdete tehát megelőzheti az esküvő napját.
Igen. A közös vagyonba tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek (Ptk. 4:37. § (1) bek.). Az, hogy melyik fél a szerző, közömbös; a közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.
Főszabály szerint igen. A házastársak közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat (Ptk. 4:37. § (2) bek.). Kivétel a különvagyoni tartozás: az életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapuló tartozás a különvagyont terheli (Ptk. 4:39. § (1) bek.).
Jogszerűen nem. A házastársak közös tulajdonában lévő, a közös lakást magában foglaló ingatlannal a másik házastárs hozzájárulása nélkül nem lehet rendelkezni, és ebben az esetben a hozzájárulást nem lehet vélelmezni sem (Ptk. 4:48. §). Ugyanez vonatkozik arra, ha közös vagyontárgyat vinnének be vagyoni hozzájárulásként egy cégbe.
Különvagyon. A vagyonközösség fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy, továbbá a részére nyújtott ingyenes juttatás a házastárs különvagyonához tartozik (Ptk. 4:38. § (1) bek. b) pont). Különvagyon marad az is, amit a különvagyona értékén szerez, vagy ami a különvagyona helyébe lép.
Az érvényességhez igen: a szerződés közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban érvényes (Ptk. 4:65. § (1) bek.). Ahhoz azonban, hogy harmadik személlyel — például egy hitelezővel — szemben is hatályos legyen, be kell vezetni a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába (Ptk. 4:65. § (2) bek.).
Nem. Az életközösség átmeneti megszakadása a vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti — kivéve, ha a felek között időközben vagyonmegosztásra került sor (Ptk. 4:35. § (2) bek.).
Igen, két úton. A házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a jövőre nézve kizárhatják, vagy a bíróság bármelyik házastárs kérelmére, indokolt esetben megszüntetheti (Ptk. 4:53. §, 4:54. §). Ilyenkor a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek.
Nemzeti Jogtár - ahol az aktuálisan hatályos jogszabályokat megtalálja
