Röviden: a házassági szerződés — hivatalos nevén házassági vagyonjogi szerződés — olyan megállapodás, amelyet a felek a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása alatt kötnek, és amellyel a törvényes vagyonközösség helyett a jövőre nézve maguk határozzák meg a rájuk irányadó vagyonjogi rendszert (Ptk. 4:63. § (1)). Érvényességéhez közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szükséges (Ptk. 4:65. § (1)), harmadik személlyel szemben pedig csak akkor hatályos, ha bevezették a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába (Ptk. 4:65. § (2)). Ha pedig a felek a már meglévő közös vagyonukat kívánják elszámolni és megosztani, arra nem ez, hanem a közös vagyont megosztó szerződés szolgál — a kettő ugyanabban az okiratban is szerepelhet.
Utolsó szakmai felülvizsgálat: 2026.08.02.| A leírt jogállapot 2026.08.02-én hatályos. | Szerző: dr. Vidákovics Béla Zsolt ügyvéd (KASZ: 36071361), Budapesti Ügyvédi Kamara
A házassági szerződés (hivatalos nevén házassági vagyonjogi szerződés) kötése házasulók (jegyesek) és a házastársak között kifejezetten kényes kérdés. Már szóba hozni is nagyon kellemetlen: a másik fél elsőre gondolhatja, hogy bizalmatlanok vagyunk vele szemben. Vagy akár arra, hogy máris a válásra készülünk.
Pedig az igazság az, hogy a házassági szerződés rengeteg bosszúságtól, vitától óvhatja meg a feleket. Legfőképpen attól, hogy ne mérgesedjen el a viszonyuk a végletekig, ha megszűnt közöttük az életközösség.
Mindez sajnos nem ritka. A statisztika szerint a magyarországi házasságkötések jelentős része végződik válással, a KSH adatai szerint 2025-ben 18.562 válás volt Magyarországon.
Ha házassági vagyonjogi szerződést szeretne kötni, kérjen konzultációs időpontot a Vidákovics & Partners családjogra szakosodott ügyvédeitől.
A szerződés nem a bizalmatlanság jele, hanem kockázatkezelés. A gyakorlatban azokban az élethelyzetekben térül meg, ahol a vagyoni viszonyok bonyolultabbak annál, mint amit a törvényes vagyonközösség jól kezel.
Nézzük meg, mit mondanak a jogszabályok a házassági szerződésről!
Ptk. 4:34. § A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése
(1) A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.
(2) Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn.
A házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell (Ptk. 4:63. § (1)).
A házassági vagyonjogi szerződés alanyai (akik a szerződést megkötik) a házasulók valamint a házastársak lehetnek. Ez azt jelenti, hogy házassági vagyonjogi szerződést a házasság fennállása alatt is lehet kötni.
A házassági vagyonjogi szerződés leghamarabb az életközösség létrejöttével kezdődhet, és legkésőbb az életközösség megszűnésével megszűnik.
Fontos megemlíteni, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben a felek az életközösség megkezdése előtt megszerzett vagyonukról és annak sorsáról is rendelkezhetnek. Ennek azért lehet jelentősége, mert az évek múlásával gyakran „feledésbe merül” egy-egy vagyontárgy, például egy ingatlan megszerzésének a módja. Ki mennyivel járult hozzá az ingatlan vásárlásához? Milyen forrásból származott a pénze? Mekkora volt a közös és a különvagyon aránya? stb. Számtalan kérdésen tud vita kialakulni a felek között.
A felek szabadsága tág, de nem korlátlan. A törvény szerint vagyonuk meghatározott részei tekintetében akár különböző vagyonjogi rendszereket is kiköthetnek, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott rendszer szabályaitól is — feltéve, hogy az eltérést a törvény nem tiltja (Ptk. 4:63. § (2)).
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a felek például az ingatlanaikra vagyonelkülönítést, a folyó jövedelmeikre viszont vagyonközösséget köthetnek ki. Ez a megoldás gyakran életszerűbb, mint egy mindent felölelő rendszer választása.
Egy korlát viszont abszolút: a szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak a harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg (Ptk. 4:67. § (1)). Egy már fennálló hitelezői igény elől tehát nem lehet szerződéssel vagyont kimenteni.
A magyar jog három vagyonjogi rendszert ismer. Az első a törvény erejénél fogva áll fenn, a másik kettőt a felek szerződéssel köthetik ki.
Szerződés hiányában ez érvényesül. A vagyonközösség fennállása alatt szerzett vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg, a közös vagyontárgyak terheivel és a vállalt tartozásokkal együtt (Ptk. 4:37. §). A részleteket a házastársi vagyonközösség és a házastársi közös vagyon oldalon tárgyaljuk.
Ebben a rendszerben a házastársak az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után viszont bármelyikük követelheti a másiktól a vagyonszaporulat megosztását (Ptk. 4:69. § (1)).
Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastárs életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a rá eső adósság és a különvagyona levonása után fennmarad (Ptk. 4:69. § (2)). A megszűnéskor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy közszerzemény (Ptk. 4:69. § (3)) — a különvagyoni jelleget tehát itt is annak kell bizonyítania, aki állítja.
A közszerzeményi vagyon fele illeti meg a házastársat, de egy fontos korlátozással: nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett (Ptk. 4:71. §). Ez a szabály teszi ezt a rendszert vonzóvá vállalkozó házastársak számára.
A törvény védelmet is ad: ha a másik házastárs a tudta nélkül olyan mértékű adósságot halmoz fel, amely a közszerzeményből őt megillető részesedést meghaladja, a házastárs már az életközösség alatt kérheti a részesedése megállapítását és biztosíték nyújtását, vagy a szerződés megszüntetését (Ptk. 4:70. § (1)). Ha a másik fél ez elől elzárkózik, bírósághoz lehet fordulni.
Ha a felek a vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében kizárják, az érintett vagyonrészre a vagyonelkülönítés szabályait kell alkalmazni (Ptk. 4:72. §).
Ilyenkor a házastársak a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és a tartozásaikért is önállóan felelnek (Ptk. 4:73. § (1)). Egy kötelezettség alól azonban így sem mentesülhetnek: a közös háztartás költségeit, valamint a közös gyermek megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik. Az ezzel ellentétes kikötés semmis, a háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka pedig a költségviselésben való részvételnek minősül (Ptk. 4:73. § (2)).
| Szempont | Közszerzeményi rendszer | Vagyonelkülönítés |
|---|---|---|
| Az életközösség alatt | Önálló vagyonszerzők; a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek | Önálló használat, kezelés, rendelkezés és felelősség |
| Az életközösség végén | A vagyonszaporulat (közszerzemény) megosztható; a házastársat a fele illeti meg | Nincs elszámolás a kizárt vagyonrészre |
| Vállalkozás, üzletrész | Nem igényelhető, még akkor sem, ha a másik fél a fedezet biztosításában részt vett | A vállalkozó házastárs vagyonában marad |
| Közös háztartás költségei | Közösen viselik | Közösen viselik; az ezzel ellentétes kikötés semmis |
| Jogszabályhely | Ptk. 4:69–4:71. § | Ptk. 4:72–4:73. § |
A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, akkor lehet később rá hivatkozni, ha a szerződést közjegyzői okiratba foglalták, vagy ügyvéd ellenjegyezte (Ptk. 4:65. § (1)). Fontos: nem elég, ha csupán a szerződő felek és két tanú írja alá az iratot!
A szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetik meg — meghatalmazottal nem (Ptk. 4:64. § (1)).
Két esetben a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges az érvényességhez: ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, vagy ha a cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott (Ptk. 4:64. § (2)). Ennek elmulasztása a szerződés érvénytelenségét eredményezi.
Ugyanez az alakszerűség vonatkozik a házastársak egymás közötti adásvételi, csere-, ajándékozási és kölcsönszerződésére, valamint a köztük létrejött tartozáselismerésre: ezek is csak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban érvényesek. Kivétel az ingók szokásos mértékű ajándékozása, ha az ajándék átadása megtörtént (Ptk. 4:41. § (1)).
Ha pedig ez a szerződés azt érinti, hogy valamely vagyontárgy, teher vagy tartozás a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozik-e, harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy erről tudott vagy tudnia kellett (Ptk. 4:41. § (2)).
A két szerződést a gyakorlatban gyakran összekeverik, pedig más a szerepük.
A házassági vagyonjogi szerződést a felek a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása alatt kötik meg, és azzal a jövőre nézve térnek el a törvényes vagyonjogi rendszertől: azt határozzák meg, hogy ezután mi számítson közös vagyonnak és mi különvagyonnak (Ptk. 4:63. §). Szabályt alkot arra, ami még nem történt meg.
A házastársi közös vagyont megosztó szerződés ezzel szemben a már felhalmozott közös vagyont számolja el és osztja meg a felek között (Ptk. 4:57. § (2)). Nem szabályt állapít meg, hanem egy kialakult vagyoni helyzetet zár le.
A megosztásra jellemzően az életközösség megszűnése után kerül sor, de nem kizárólag akkor. A megosztás igénye a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódik (Ptk. 4:57. § (1)), a vagyonközösség pedig szerződéses kizárással az életközösség fennállása alatt is megszűnhet (Ptk. 4:53. § a) pont). A gyakorlatban ezért gyakori, hogy a felek egyetlen okiratban rendezik mindkettőt: a jövőre nézve vagyonelkülönítést kötnek ki, és egyben megosztják az addig keletkezett közös vagyont.
Az alakszerűség mindkettőnél szigorú, de nem azonos szabályon alapul: a vagyonjogi szerződés a Ptk. 4:65. § (1) bekezdése, a közös vagyont megosztó szerződés a Ptk. 4:57. § (2) bekezdése szerint érvényes közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban. Utóbbi alól kivétel a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztása, ha a megosztást végre is hajtották. A megosztó szerződés tartalmi elemeiről és a válás utáni elszámolásról a vagyonmegosztás válás esetén oldalon írtunk részletesen.
Az érvényesség és a harmadik személlyel szembeni hatályosság két külön kérdés, és a gyakorlatban ez okozza a legtöbb csalódást.
A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha bevezették a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett (Ptk. 4:65. § (2)).
A felek között a szerződés nyilvántartásba vétel nélkül is érvényes és hatályos marad. Egy hitelezővel, végrehajtóval vagy más harmadik személlyel szemben azonban jellemzően nem lehet rá hivatkozni — vagyis épp abban a helyzetben veszíti el a jelentőségét, amiért megkötötték. A nyilvántartásba vétel ezért nem formalitás, hanem a szerződés gyakorlati értékének feltétele.
Hasonló szabály véd a szerződés utólagos megkerülésétől: ha a házastársak külön szerződéssel a vagyonjogi szerződésben kikötöttektől eltérően változtatják meg egy vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegét, ez harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha az a harmadik személy erről tudott vagy tudnia kellett (Ptk. 4:67. § (2)).
A vagyonközösség három módon szűnhet meg: ha a házastársak vagyonjogi szerződésben a jövőre nézve kizárják, ha a bíróság az életközösség fennállása alatt megszünteti, vagy ha az életközösség megszűnik (Ptk. 4:53. §). Itt az elsővel foglalkozunk — a másik kettőről a vagyonmegosztás válás esetén oldalon írtunk.
A szerződéses kizárás azt jelenti, hogy a házastársak a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják (Ptk. 4:53. § a) pont).
Két dolgot érdemes itt kiemelni. Egyrészt a kizárás mindig a jövőre hat: a korábban keletkezett közös vagyon közös marad, azt a kizárás nem érinti. Másrészt a kizárás nem feltétlenül teljes — vonatkozhat meghatározott vagyonszerzésekre, vagyontárgyakra, terhekre vagy tartozásokra is. Amelyik vagyonrészre a kizárás vonatkozik, arra a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni (Ptk. 4:72. §). A bíróság általi megszüntetésről a házastársi vagyonközösség megszüntetése oldalon írtunk.
Ebből következik egy gyakorlati szempont, amit érdemes már a szerződés előkészítésekor átgondolni. A kizárással a vagyonközösség megszűnik, és ezzel bármelyik házastárs igényelheti az addig keletkezett közös vagyon megosztását (Ptk. 4:57. § (1)) — anélkül, hogy a házasságuk vagy az életközösségük megszűnne. Ha a felek ezt nem rendezik, a korábbi közös vagyon osztatlanul fennmarad mellettük, ami idővel ugyanolyan bizonyítási nehézséget okoz, mint amit a szerződéssel el akartak kerülni. Ezért szokás a vagyonelkülönítés kikötését és a meglévő közös vagyon megosztását egyetlen okiratban rendezni.
Az életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és meg is szüntethetik. A módosításra és a megszüntetésre ugyanazok az érvényességi és hatályossági szabályok vonatkoznak, mint a megkötésre (Ptk. 4:66. §) — tehát ehhez is közokirat vagy ügyvédi ellenjegyzés kell, és a nyilvántartást is át kell vezetni.
A szerződés megszűnhet a felek akaratából: az életközösség megkezdése előtt felbonthatják, vagy bármelyikük elállhat tőle; az életközösség alatt a jövőre nézve szüntethetik meg. Megszűnik akkor is, ha a bíróság megszünteti, vagy ha a házassági életközösség megszűnik (Ptk. 4:74. § (1)–(2)).
Fontos következmény: ha a szerződés közös megegyezéssel vagy felmondás folytán szűnik meg, attól az időponttól az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira ismét a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni (Ptk. 4:74. § (3)). Harmadik személlyel szemben pedig a megszűnés csak attól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik, vagy a harmadik személy a megszűnésről tudomást szerez (Ptk. 4:74. § (4)).
A szerződés megszűnése esetén a házastárs igényelheti a kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását (Ptk. 4:75. §).
Ha a házastársak a vagyonjogi szerződésben a vagyonukról haláluk esetére is rendelkeznek, erre a rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni (Ptk. 4:68. §). A vagyonjogi szerződés tehát öröklési joghatást is kifejthet — ez azonban külön mérlegelést igényel.
Gyakran viták alakulnak ki a vásárolt ingatlanok körül. Tipikusan akkor, ha azt valamelyik fél közvetlenül az életközösség megkezdése előtt vagy azt követően vásárolta a különvagyonából, és a felek együtt költöztek be. Tovább fokozza a válás során a vita veszélyét, ha ezen az ingatlanon a felek közös felújítást is végeztek. Egy házassági vagyonjogi szerződésben ezek a tények a vita elkerülése érdekében rögzíthetők.
Az évek és a szerelem múlásával az egyik házastárs emlékei gyakran gellert kapnak, és könnyedén elfelejti, hogy az ingatlan megvásárlásához nem járult semmivel hozzá, (sőt ezzel szöges ellentétben úgy emlékszik, hogy azt jórészt Ő vásárolta) vagy azt képesek „elfelejteni”, hogy az ingatlan felújításához különvagyonából ki, mekkora összeggel járult hozzá.
A fenti példával kapcsolatos viták tömegével találkoztam már, amiből – ha nem elég kreatív az ember, hogy ezt megelőzze - csodálatos állóháború, és hosszú évekig tartó nagyon-nagyon költséges peres eljárás tud kibontakozni. Ha tehetik, kerüljék el ezt a hibát, és kössenek házassági vagyonjogi szerződést, akármennyire érzik kellemetlennek felhozni a témát.
Arról, hogy egy vegyes forrásból — részben különvagyonból, részben közös vagyonból — vásárolt ingatlan tulajdoni helyzetét hogyan ítéli meg a bíróság, és milyen okirattal bizonyítható a különvagyoni hozzájárulás, a házastársi különvagyon oldalon írtunk részletesen.
A házasság megkötésével csak akkor jön létre a felek között házastársi vagyonközösség, ha a felek között létrejön, vagy már korábban létre jött az életközösség is.
A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell, vagyis úgy kell tekinteni, mintha az létrejött volna, még akkor is, ha ez valójában nem történt meg. Természetesen ez a törvényi vélelem megdönthető, de a bíróságon annak a házastársnak kell bizonyítania, hogy a házasságkötéssel nem jött létre az életközösség, aki arra hivatkozik. Házassági vagyonjogi szerződésben a felek meghatározhatják a gazdálkodásuk módját.
A törvény a házassági életközösség mibenlétét, annak elemeit nem határozza meg. Az ítélkezési gyakorlat az érzelmi és gazdasági közösség, - vagyis az érzelmi, lelki közösség, rendszeres szexuális kapcsolat, a közös háztartás, a felek tényleges együttlakása, közös gazdálkodás, közös gazdasági célok érdekében való együttműködés - együttes fennállása esetén tartja megállapíthatónak az életközösség fennállását. Ezt tovább bonyolítja, hogy a felsorolt elemek közül egyik vagy másik hiánya még sem jelenti kivétel nélkül az életközösség fennállásának a hiányát.
Előfordulhat például, hogy a felek a munkájukból vagy egyéb kényszerből adódóan nem tudnak életvitelszerűen egy ingatlanban élni, egy háztartást fenntartani. De ha az életközösség fennállásához szükséges további feltételek teljesülnek az esetükben, az életközösség közöttük még fennállhat. Minden esetben az adott felek viszonyában, életkörülményeik figyelembevételével összességében vizsgálja a bíróság az életközösség tartami elemeit, és dönt annak fennállásáról.
Az életközösség belső, személyes elemei közül egymagában a nemi kapcsolat megszakadása hosszabb, zavartalan házasélet után - különösképpen ha azt az egyik fél betegsége idézte elő - nem jelenti az életközösség megszűnését [BH 1976.450.].
Nem szűnik meg az életközösség akkor sem, ha a házastársak érzelmileg "elhidegülnek" egymástól, de - gyermekeik érdekében vagy más megfontolásból - közöttük a közös háztartás és a gazdasági együttműködés fennmarad [LB Pf.II.23.723/1997.], vagy egyikük házasságon kívüli viszonyt folytat [BH 2009.181.].
Bővebben egy másik cikkben írtunk a házassági vagyonközösség megszűnéséről.
Megszűnik a felek életközössége, ha legalább az egyik házastárs elhatározza az életközösség megszűntetését, az arra irányuló szándékát egyértelműen kinyilvánítja. Vagyis a továbbiakban nem lép nemi kapcsolatba a másik féllel, a közös programokkal felhagy. Amennyiben egy ingatlanban élnek, úgy az annak fenntartásával kapcsolatos költségekkel a másik féllel elszámol. Megszűnteti a közös gazdálkodást.
Ptk. 4:35. § A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya
(1) A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.
(2) Az életközösség átmeneti megszakadása a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között vagyonmegosztásra került sor.
Fontos kiemelni, hogy a házasság megkötését megelőző életközösség a házassági életközösséggel egybeolvad, vagyis – vagyonjogi szempontból - a házasságot megelőző életközösség megkezdésétől kell számolni a házastársi vagyonközösség létrejöttét.
Ez annyit jelent, hogy ezen időponttól bármelyik fél által szerzett vagyon – ha az nem minősül házastársi különvagyonnak – a felek által közösen szerzett vagyonnak minősül, amely a feleket egyenlő arányban illeti meg.
A házasságkötés előtt és a házasság fennállása alatt is. A szerződést a házasulók és a házastársak személyesen köthetik meg (Ptk. 4:34. § (1), 4:64. § (1)). A szerződés a benne meghatározott időponttól, legkorábban az életközösség kezdetétől hatályosul.
Az érvényességhez igen: a szerződés közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban érvényes (Ptk. 4:65. § (1)). Ahhoz azonban, hogy harmadik személlyel — például egy hitelezővel — szemben is hatályos legyen, be kell vezetni a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába (Ptk. 4:65. § (2)).
A vagyonközösség kizárása a jövőre nézve hat, a korábban keletkezett közös vagyont nem érinti (Ptk. 4:53. § a) pont). A szerződés emellett nem tartalmazhat olyan visszamenőleges rendelkezést sem, amely az egyik házastárs korábban keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg (Ptk. 4:67. § (1)).
Mindkettőben önállóan gazdálkodnak a felek az életközösség alatt. A különbség a végén jelentkezik: közszerzeményi rendszerben az életközösség megszűnésekor a vagyonszaporulat megosztható, és a házastársat annak fele illeti meg (Ptk. 4:69. §, 4:71. § (2)), vagyonelkülönítés esetén viszont nincs ilyen elszámolás (Ptk. 4:72–4:73. §).
Nem. A házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett (Ptk. 4:71. § (1)).
Igen, az életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és meg is szüntethetik. A módosításra ugyanazok az érvényességi és hatályossági szabályok vonatkoznak, mint a megkötésre (Ptk. 4:66. §): közokirat vagy ügyvédi ellenjegyzés, és a nyilvántartás átvezetése.
A szerződés megszűnik (Ptk. 4:74. § (2) b) pont), és a házastárs igényelheti a kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon megosztását (Ptk. 4:75. §).
Akkor igen, ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, vagy a cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott (Ptk. 4:64. § (2)). Egyéb esetben nem szükséges.
Ha biztonságban szeretné érezni magát és a jövőjét, válassza a Vidákovics Ügyvédi Iroda felkészült válóperes ügyvédekből álló csapatát, és győződjön meg személyesen arról, mit érhet egyetlen ügyvéd, az ügyvédek jól szervezett csapatával szemben.
