A Btk 208 §-a határozza meg kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállását. A kiskorú veszélyeztetése Btk. 208 § a közepesen súlyos bűncselekmények közé tartozik, amelyet a törvény 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. Ha bűncselekmény elkövetésével vádlólják, kérjen konzultációs időpontot a Vidákovics & Partners büntetőjogra szakosodott ügyvédeitől.
Btk. 208. (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy - ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él -, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt
a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik,
b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.
A tényállás a kiskorú fejlődését ténylegesen veszélyeztető vagy azt károsító magatartásokat rendeli büntetni.
Az (1) bekezdés alanya (elkövetője) a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, míg passzív alanya (sértettje) kiskorú lehet. Kiskorú az, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, illetve aki házasságkötéssel nem vált nagykorúvá [Ptk. 2:10. §-ának (1) bekezdése].
A (2) bekezdés alanya (elkövetője) 18. életévét betöltött személy lehet, míg passzív alanya (sértettje) nem a kiskorú, hanem 18. életévét be nem töltött személy, vagyis attól függetlenül lehet sértettje a cselekménynek a 18 év alatti személy, hogy házasságkötéssel elnyerte nagykorúságát.
Bűncselekménynek minősül a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésének veszélyeztetése, ha azt olyan személy követi el, aki a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles. A cselekmény tipikus elkövetési magatartása a mulasztás. Mulasztás például a szülő nem ad megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot a gyermekének, aminek a következtében a gyermek elmarad fejlettségében a kortársaitól, alultápláltság alakul ki nála. A cselekmény elkövethető tevékenységgel is (például a gyermek rendszeres bántalmazása).
A kiskorú felügyeletére vagy gondozására vonatkozó kötelességet a bírói gyakorlat álláspontom szerint helytelenül kiterjesztően értelmezi, aminek következtében még annak a személynek is fennáll a gondoskodási kötelessége, aki megbízás nélkül kerül ilyen helyzetbe, például egy eltévedt gyermeket talál.
A kiterjesztő bírói gyakorlatnak köszönhetően, nincs az a 18. életévét betöltött személy, aki ne lenne felügyeletre vagy gondozásra „köteles” ha kettesben tartózkodik egy 18 év alatti személlyel.
Ez a fajta megközelítés álláspontom szerint téves. A törvény nem mondja ki, hogy az (1) bekezdés szerinti cselekményt kizárólag 18. életévét betöltött személy követhetné el, viszont a kiterjesztő értelmezés keretében elég nehéz lenne értékelni azt az esetet, amikor a 14. életévét már betöltött (büntethető) fiatalkorú talál egy nálánál fiatalabb 13 éves eltévedt gyermeket, vagy ha az anya, a 3 éves gyermekét a 14. életévét tegnap betöltött gyermekére bízná időlegesen, amíg ő a boltba elszalad. Vajon ezekben az esetekben megállapítható a 14. életévüket betöltött személyek felügyeleti vagy gondozási kötelezettsége a náluk fiatalabb személyek felett?
Nem beszélve arról, hogy a Btk. számos bűncselekmény esetében minősítő körülményként szabályozza, ha a sértett, az elkövető felügyelete, gondozása alatt áll, [ilyen például a Btk. 198. §-a szerinti szexuális visszaélés] amely esetekben nem szükséges, hogy az elkövető a felügyeletre vagy gondozásra köteles legyen. Ebből is következik, hogy a kötelesség, nem pusztán erkölcsi alapokon nyugszik, hiszen az minden embert terhel, hanem attól többet, magasabb szintű kötelezettséget jelent.
Álláspontom szerint – a kiterjesztő bírói gyakorlattal ellentétben - a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személyeket külön jogszabályok határozzák meg, mint például a Polgári Törvénykönyv 4:152. § (1) bekezdése- A gyermek gondozásának meghatározásáról, miszerint: A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.
Mivel szülő nem csak 18. életévét betöltött személy lehet, hanem 18 év alatti is így értelmet nyer, hogy a törvény miért nem határozza meg az (1) bekezdés esetében az elkövető életkorát. Vagyis a gyermeke gondozására - jogszabálynál fogva - köteles szülő akkor is felelősségre vonható kiskorú veszélyeztetése miatt, ha a 18. életévét nem töltötte be.
Ugyancsak megállapítható például az oktatási és nevelési vagy gyógykezelési intézményekben dolgozó személyek nevelési, felügyeleti vagy gondozási kötelezettség, a vonatkozó jogszabályok alapján.
A kiskorú nevelése magában foglalja a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődésének elősegítésére irányuló tevékenységet, de magában foglalja a gyermekek számára példaként követendő szülői magatartást is.
A felügyelet magában foglalja a kiskorúra ártalmasan ható környezeti elemek kizárásához szükséges intézkedéseket, valamint a kiskorú magatartásának ellenőrzését, befolyásolását.
Gondozás a kiskorú szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenység, mint a megfelelő lakhatás, élelmezés, ruháztatás, higiénia, betegség esetén ápolás stb. biztosítása.
A Btk. 2018. § (1) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése eredmény-bűncselekmény, az eredménye a kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése. A súlyos kötelességszegésnek nem általában, hanem konkrétan kel a veszélyeztetést megvalósítania adott sértett, adott kiskorú vonatkozásában.
A kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi károsodása nem szükséges, a bűncselekmény befejezett a veszélyeztetés bekövetkezésével.
A törvényben meghatározott kötelességszegés általában mulasztásban nyilvánul meg, de megvalósítható aktív magatartással is. A cselekmény kizárólag súlyos kötelességszegéssel valósulhat meg.
Ha a szülő néhány órára felügyelet vagy ellátás nélkül hagyja 4-5 éves gyermekét, ez kötelességszegés ugyan, de önmagában véve nem tekinthető "súlyos" kötelességszegésnek [vö. BJD 8895. sz. jogeset indokolásával]
Nem súlyos kötelességszegés (nem valósít meg kiskorú veszélyeztetését) a szülő részéről a kiskorú alkalomszerű, testi sértést nem okozó bántalmazása, vagy a kiskorú visszatartása rövidebb időre az általános iskola látogatásától [BH 1993. 93.].
A szülők megromlott házassága, az elmérgesedett kapcsolat önmagában véve nevelési kötelességszegésnek nem tekinthető, nem alapozza meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapíthatóságát; a szülők jó viszonyának a megtartása a gyermek érdekében ugyan elvárható, de jogi kötelességgé nem tehető [HGY 1491.].
Rendszerint vagy legalábbis gyakran az önmagukban kisebb kötelességszegések összességükben válnak "súlyos" kötelességszegéssé. De egyetlenegy, rövid időn át hatását kifejtő kötelességszegés is minősülhet súlyosnak [BEH 1973. 232. old. 4.].
A terhelt bűnössége nem állapítható meg kiskorú veszélyeztetése bűntettében, ha gyermekük életkorhoz kötött védőoltásainak beadatását megtagadják, ezzel azonban a kiskorú testi fejlődését ténylegesen nem veszélyeztetik. A védőoltással kapcsolatos egészségügyi igazgatási szabályok megszegését megvalósító terhelti magatartás a fertőző betegség elleni védekezés elmulasztásának szabálysértéseként pénzbírsággal szankcionálható [HGY 2029.].
Amikor a (gondozásra köteles személy) például szülő a gyermek megfelelő élelmezéséről és ruháztatásáról rendszeresen, hosszabb időn át nem gondoskodik.
Az orvosi segítségre szoruló gyermekhez nagy késéssel vagy egyáltalán nem biztosítja az orvosi ellátást.
A gyermekét rendszeresen vagy súlyosan bántalmazza.
A kisgyermeke tisztántartását rendszeresen elmulasztja.
A tízéves gyermekének jelenlétében felesége sérelmére emberölés kísérletét elkövető, majd öngyilkosságot megkísérlő vádlott a kiskorú veszélyeztetését valósítja meg [BH 2007.326.-I.].
„(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt
a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik,
b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.”
A második bekezdésben maghatározott magatartások a 18. életévét be nem töltött személy erkölcsi fejlődését veszélyeztetik.
Elkövetője bármely 18. életévét betöltött személy lehet, aki nem köteles a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására.
A "züllött életmód folytatása" huzamosabb időn át tartó és erkölcsileg súlyosan kifogásolható életvitel (pl. rendszeres csavargás, koldulás, italozó életmód vagy rendszeres kábítószer-fogyasztás, üzletszerű kéjelgés [prostitúció] stb; BH 1985.51.).
A rábírás olyan cselekmény, amelynek hatására a rábírt személy elhatározza a bűncselekmény elkövetését (eredményes felbujtás). A rábírás szándékos cselekmény, ami eshetőleges szándékkal is elkövethető.
A rábírásra törekvés felbujtási kísérlet, előkészületi jellegű megatartás.
A kiskorú veszélyeztetése bűntetténél a kiskorú bűncselekmény elkövetésére való rábírása fogalmilag felbujtás, tehát csak akkor valósul meg bűncselekmény, ha a nagykorú rábíró tevékenységének hatására határozza el a kiskorú a bűncselekmény elkövetését [BH 2001.50.].
A felajánlás az elkövető egyoldalú magatartása. Nincs jelentősége annak, hogy a felajánlott 18. életévét be nem töltött személy beleegyezésén, hozzájárulásán alapul-e, mint ahogyan annak sincs jelentősége, hogy azon személy, akinek a 18. életévét betöltött személyt felajánlották élni kíván-e a felajánlással.
Mindegyik szülőt önállóan terheli a nevelési, gondozási stb. kötelesség, ezért "szándékegység" esetében sem társtettesként, hanem önálló tettesekként követik el a bűncselekményt [BH 1997.263.].
A kiskorú nevelése, gondozása magában foglalja a kiskorú életkörülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését, a pszichés testi veszélyek lehetséges elhárítását, kiküszöbölését (korábbi Btk. 195. § (1) bek. [Btk. 208. § (1) bek.]). E kötelezettségeinek megsértését és ezáltal a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg a nevelőszülő, aki - tudomással bírva férje szokásairól - nem akadályozza meg, hogy az a nevelésére bízott gyermekkorú leányokkal kettesben maradjon, és azokat szexuálisan zaklassa [BH 2008.177.].
Veszélyeztette tizenöt éves nevelt lányának erkölcsi fejlődését az az elkövető, aki nemi vágyának felkeltése érdekében a sértettet magához szorította, szájon csókolta és a mellét megfogta [BH 1993.216].
Az elkövetési magatartás rendszerint folyamatos jellegű. A kötelességszegések számára és esetleg eltérő jellegére tekintettel sem halmazatot, sem folytatólagosságot nem lehet megállapítani. Ellenben annyi rendbeli bűncselekmény valósul meg, ahány kiskorú fejlődését az elkövető veszélyeztette [BJD 8632., BH 1997.263.].
Nem állapítható meg az (1) bekezdés szerinti alakzat a nemi erkölcs elleni bűncselekmények azon minősített eseteivel, amelyeket az elkövető a nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló személy sérelmére követ el, továbbá azon bűncselekményekkel, amelyek jogi tárgya azonos vagy hasonló, de a büntetési tétele súlyosabb.
A kiskorú nevelésére stb. köteles személy, aki a kiskorú előtt a nemi szervét mutogatja, ezzel rendszerint megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének első alakzatát. Emellett a szeméremsértés nem állapítható meg alaki halmazatban [BH 1994.470].
Ha az elkövető magatartása a kiskorú veszélyeztetésén túl valósítja meg más bűncselekmény törvényi tényállását, halmazat létesül. Így halmazatban állapítandó meg a kiskorú veszélyeztetése és a súlyos testi sértés [BH 1983.47., BH 1983.220.],
A nevelőszülő házastársát is terheli a nevelőszülőre bízott és velük közös háztartásban élő kiskorúak nevelésének, felügyeletének és gondozásának kötelezettsége. Az együtt élő házastársak, élettársak, nevelőszülők e kötelezettsége oszthatatlan (korábbi Btk. 195. § (5) bek.- [Btk. 208. §]), [BH 2008.177.-I.].
A kiskorú nevelése, gondozása magában foglalja a kiskorú életkörülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését, a pszichés testi veszélyek lehetséges elhárítását, kiküszöbölését (korábbi Btk. 195. § (1) bek. [Btk. 208. § (1) bek.]). E kötelezettségeinek megsértését és ezáltal a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg a nevelőszülő, aki - tudomással bírva férje szokásairól - nem akadályozza meg, hogy az a nevelésére bízott gyermekkorú leányokkal kettesben maradjon és azokat szexuálisan zaklassa (korábbi Btk. 195. § (1) bek. - [Btk. 208. § (1) bek.]), [BH 2008.177.-II.].
A kötelezettségek mindegyik szülőt, nevelőt és gondozót önállóan terhelik, így nem társtettesként, hanem önálló tettesként felelnek a cselekmények miatt (korábbi Btk. 12. § (2) bek., 20. §, 195. § (1) bek. - [Btk. 6. § (2) bek., 13. §, 208. § (1) bek.]), [BH 1997.263.].
A kiskorú veszélyeztetésének a bűntette nem valósul meg, ha az elkövető a nevelése alatt álló kiskorút néhány esetben túlzott mértékben fenyíti meg testileg, de ez egyrészt a nevelési kötelezettség súlyos megszegéseként nem értékelhető, másrészt pedig ez bizonyíthatóan nem volt kihatással a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésére (korábbi Btk. 195. § (1) bek. - [Btk. 208. § (1) bek.]), [BH 1992.623.].
A szülők megromlott házassága, az elmérgesedett kapcsolat önmagában véve nevelési kötelességszegésnek nem tekinthető, nem alapozza meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapíthatóságát; a szülők jó viszonyának a megtartása a gyermek érdekében ugyan elvárható, de jogi kötelességgé nem tehető (korábbi Btk. 195. § (1) bek. - [Btk. 208. § (1) bek.]), [EBH 2006.1491.].
